Utazoom

Nekünk, magyaroknak a tengeri utazásokról gyakran csak a TV-sorozatokon keresztül alakul ki valamilyen képünk. Sokan talán még nem is láttak igazi, nagy tengeri hajót. Éppen ezért van mit összegyűjtögetni az interneten keresztül, amikor ilyen útra vállalkozunk. Bennem is az álmok és színes gondolatok kavalkádja alakult ki az igazi tengeri hajózásról:

• Ez egy komoly dolog. Nem egy Tisza-tó melletti házikóról beszélünk (az is szuper), hanem egy nagyon nagy hajóról. Hatalmas lehet …
• Ez maga a luxus. Elegáns emberek, nappal csíkos pólóban, este öltönyben, lazán és elegánsan, szép környezet, finom italok és ételek…
• Szép tájak, izgalmas kirándulások, a tenger végtelenjének látványa…
• Udvarias személyzet, tisztaság, előzékenység, minden flottul megy…
• Kitűnő ellátás, all inclusive csomag, feloldódás a mindig mindent szabad érzésében.

Hát ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal, érzésekkel vágtam neki az útnak, amelyekből néhány beigazolódott, a többi azonban…

Megközelítés
Velencéből indul a hajó. Számtalan lehetőség merül fel az odajutással kapcsolatban, mérlegeljük, latolgatjuk, hogyan lenne a legjobb, legkényelmesebb, legolcsóbb.
Néhány variáció:

• mi (a barátnőm és én) autóval mentünk Velencébe. Ez Budapestről kb. 7-8-9 óra, attól függ, mennyire vérmes a sofőr, hányszor kell a gyerekek miatt megállni, érdekel-e, amit útközben lehet látni. Miután számos helyen olvasható a figyelmeztetés Demjén Rózsival szólva: a hajó nem vár, így biztosra akartunk menni és a 17:30-kor induló hajóhoz már hajnalban elindultunk. Persze 5-kor akartunk, de a pakolás elhúzódott (40 pár cipő, 60 rend ruha… tudják uraim, hogy van ez…), így valamivel 6 óra után indultunk el. Számos útvonal létezik, mint megtudtuk mi a legdrágábbat választottuk és Szlovénián keresztül közelítettünk. Útitársaink többen Ausztriát választották, így jópár koktélnyit megspóroltak maguknak.
• felmerült bennünk (mint utóbb kiderült, ezzel nem voltunk egyedül), hogy kényelmesre vesszük a figurát, és alszunk egyet Velencében. Elvetettük költségkímélés címszóval, de akik nem így tettek, azok sok szép élménnyel, és kipihenten érkeztek a hajóra. Elgondolkodtató…

Jótanács: ha ilyen hajóútra vállalkozik, akkor valószínűleg kényelemre vágyik. Ha kényelemre vágyik, aludjon egyet az indulás előtt a kikötő környékén. 800-1000 km vezetés kipihenése 1,5 nap, amire bár van lehetőség, de miért is kezdené így a nyaralását.

A 0. nap
Magunk mögött tudva a 800 km-t, megérkeztünk Velencébe. Könnyen meg lehet találni a kikötőt, és a táblák is jól mutatják az utat. Bennem mindig van egy kis drukk, hogy biztosan megtalálom-e amit keresek, de itt tényleg nincs nehéz dolga az utazónak. Még otthon, az internet jóvoltából megrendeltünk jó néhány szolgáltatást az MSC honlapján (www.msccruise.com) , hogy ne kelljen érkezéskor ezekkel foglalkozni. (Most van itt a pillanat, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a következőkben számos gondolatot fogok papírra vetni a szolgáltatások ár-érték arányával kapcsolatban. Előre elnézést hölgyeim, de az urakat biztosan érdekelni fogja.) Utóbb kiderült, ezt teljesen feleslegesen tettük, mivel nem könnyítették meg olyan mértékben az életünket, mint amennyit a gép előtt ülve próbáltuk kibogarászni az msc egyébként - az Apple felhasználóbarát megoldásaival nem összemérhető – nehezen használható weboldalán, mire is kellene kattintani.

Jótanács: mérsékelten merüljünk bele az MSC online felületébe. Nem felhasználóbarát, az egyébként elérhető szolgáltatásoknak csak egy része érhető el valóban, és minden könnyedén megrendelhető a helyszínen is.

Parkoljunk
Mi rákattintottunk a parkolj és hajózz szolgáltatásra, amely röviden, de nagyon tetszetősen ecsetelte, hogy mennyivel egyszerűbb az élet, ha ezt most 95€-ért megrendeljük. A szöveg alapján magam előtt láttam a fehér kesztyűs, napbarnított bőrű mosolygós boy-t, aki kipakolja a csomagjainkat, elviszi és leparkolja valahol az autónkat, és ugyanezt megteszi visszaérkezéskor is. Na, ez nem így volt. Megérkeztünk, és valóban megközelítettük autóval a chek-in pultokat, ahol izgatottan vártuk a napbarnítottat, de csak nem jött. Voltak többen, de nem ugrottak oda. Ugrottam én, és megkérdeztem, hogy akkor most? Udvariasan közölték, hogy akkor most kipakolás önkezűleg, majd autóval vissza ahonnan jöttünk, szintén önkezűleg, leparkol a 4-es parkolóban önkezűleg, aztán séta vissza a 40 fokban a betonon önlábúlag. Bevallom, küzdöttem a vérnyomásommal, de barátnőm csitított, és közölte, hogy tudja, milyen hevesen csap össze a valóság a grófi álmokkal, de majd egy millióval arrébb (per fő) ilyen élményben is lehet részem.

Jótanács: Számos nagy parkoló áll az utazók rendelkezésére Velencében, 8-12 € környékén / nap, de mégis csak az MSC megoldása tűnik a legjobbnak. Bár a service nem olyan, mint elvárható lenne, de végül is…

Csomagolj, ha tudsz
Mi nem tudtunk. Vannak alapvető különbségek férfiak és nők között, s ezek időről időre kicsúcsosodnak bizonyos pontokon. Ilyen pont a csomagolás is, mely alapvetően eltérő szokásokat mutat a két nem képviselői körében. Rólam olykor piperkőc benyomás alakul ki embertársaim körében, de ennek feldolgozását időről időre megkönnyíti, amikor barátnőm csomagolási szokásait vagyok kénytelen megtekinteni. Egy hétre 8 pár cipő? 10-15 ruhácska? Blúzok, szoknyák, nadrágok tengere? Egy szó, mint száz, ketten 14 csomaggal (3 bőrönd, 3 öltönytartó, hátizsák, szatyrok, lap-top táska, retikül, kistáska, ez-az-amaz) érkeztünk a kikötőbe, és a parkolás után rögtön ennek a logisztikai feladatnak gyürkőztünk neki. 

Grófunk körülnézve még mindig a fiút kereste, aki segít feloldani a 4 kéz – 14 csomag dilemmát, de csalódnia kellett. Egy kedves fiatal lány ránk mosolygott és közölte, hogy álljunk be abba a hosszú sorba a csomagfeladáshoz. Kérdeztem én, hogy ki az a kedves, aki ebben segítségünkre lesz, de csak újabb mosoly volt a válasz, már nem ugyanazzal a „felhanggal”.
Beálltunk. Kivártuk. Leadtuk.
Így bár nem maradéktalanul, de örültünk annak az egyébként kitűnő szolgáltatásnak, melynek keretében elveszik a csomagokat és tényleg a szoba előtt várnak minket, mire felérünk a fedélzetre.

Jótanács: Félre a grófi áttitűddel. Úgy csomagoljunk, hogy minden bőröndbe kerüljön, mivel az öltönytáskát, szatyrokat, ruhatartó zsákokat és egyéb nehezen mozgatható dolgokat magunknak kell felvinnünk a fedélzetre, ami nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk…

Szekjuriti
Bizony, csomagleadás után következik a chek-in, mint a nagyoknál a reptéren. Ez az előbb említett 6 csomaggal, ami nálunk maradt a további 8 leadása után nem is volt olyan egyszerű, és még utána következett a security rész, ahol kipakol, levesz, dobozba betesz, de mit csinál a ruhazsákokkal? Na neeee, azt is gépbe betesz, bár 3 órát vasalt otthon még előző éjszaka, hogy az elegáns ruha valamennyi hajtása rendben legyen, és nehogy a bőröndben gyűrődjön… Betettük. Barátnőm mosollyal próbálta vérnyomásomat csökkenteni, amely részben sikerült. Részben! 

Feljutottunk a hajóra. Hurráááá…

Tényleg nagy, és…
Velencébe érkezéskor már látszanak a hatalmas hajók. Megdöbbentő a méretük. Már láttam pár évvel ez előtt ilyen hajót, amikor éppen itt, Velencében jártam, de emlékeimben kisebbnek őriződött meg. Amikor ezeket a sorokat írom, a 12. emeleti teraszon ülök, 24-26 méter magasan a tenger fölött, ha kinézek a tenger végtelen horizontja tárul elém. 
… és biztonságos érzés, és tényleg igaz: szinte nem érezni a hullámzást, nem jobban, mint a 3. pálinka után otthon a teraszon, amikor Ronaldino kapura vezeti a labdát.
… és gondoljanak bele, ezervalahányszáz szoba egy hajón. Lehetne zsúfolt, de nem az. Még a szoba mérete is megfelelő (mi balkonos szobát kértünk), kényelmes és minden megtalálható benne. 
… és milyen a hajó? Háááát. Már a képeken is látszott, hogy bár elegáns, de olyan furán retróba hajló az enteriőr. Számomra nem meghatározható stílusban rendezték be a különböző részeket. Kicsit giccses, kicsit eklektikus, kicsit elegáns, kicsit modern, kicsit olyan semmilyen. Mintha 6 évvel ezelőtt valami elegánsat akartak volna csinálni 20 évvel ez előtti stílusban úgy, hogy a 100 évvel ezelőtti eleganciát is belecsempésszék valahogy.

Jótanács: ha megengedheti magának, akkor vagy új, 1-2 éve elkészült hajóra menjen modern környezetbe, vagy a valódi stílusos klasszikus „hajós irányt” (faborítás, ernyős lámpák, fehér kesztyű, kis függöny az ablakon) követő hajót válasszon.

Az első este
A kabinunk (inkább szállodai szobás, mint kabinos hangulatú) elfoglalása után, kisebb kirándulást tettünk a hajón. Lehet nagyot is, az kb egy nap, mire igazán bejárná az ember valamennyi éttermet, szórakozó helyet, boltot és termál részleget. Olyan „rendben van” érzésünk alakult ki. Semmi rácsodálkozás, semmi hűha, de

kényelmes és tiszta. Megkerestük az éttermet, amely elé inkább határozatlan névelő illett volna, mert így azt sugallhatom, hogy az étterem, az az egyetlen éttermet jelenti, de itt olyan sok van, hogy jóformán a 6. emelettől a 13-ig, minden sarkon találhatunk egyet. Na de megtaláltuk a miénket, kedves pincérek fogadtak, és a szobakártyánk segítségével történő beazonosítás után (ez a szent tárgy a hajón, mindent ezzel lehet intézni, vásárolni, enni, inni, …) leültettek egy szép nagy kerek asztalhoz, ahol már ült egy pár. Udvariasan köszöntöttük őket ékes angolsággal, majd amikor anyanyelvükön utalást tettek a nadrágomra, gondoltam a további félreértések elkerülése végett gyorsan bemutatkozom, és magyarul adtam tudtukra becses nevemet. Jót mosolyogtunk, és már a további asztaltársaink megérkezése után biztosak voltunk benne, magyarjaink egy asztalhoz kerültek. Nem bántuk meg, hamar kiderült, kedves és jó humorú társaság gyűlt össze, akikkel az egész út alatt jól fogjuk érezni magunkat.

Jótanács: Ne bánd, ha magyarokkal hoz össze a sors külföldön. Bár sokan nem tudnak viselkedni, de egy ilyen hajóúton jó esélyed van rá, hogy olyanok vesznek részt, akik tudnak, és a társalgás sem lesz vontatottabb a kelleténél.

Igyunk!

Természetesen gyorsan a legfontosabb témára tértünk rá, elindult a nemzeti ki mit tud, avagy: „van valakinek halvány segéd fogalma, hogy hogyan lehet itt a legegyszerűbb és legolcsóbb módon egy pohár sörhöz jutni?”. Hamarjában megosztottuk egymással az ősi tudás egy-egy morzsáját, s most én is ezt teszem:

• Az MSC egy profi(t) cég. Ügyesen alakítja az árait, melyeket első ránézésre nem is lát át az ember, csak lassan-lassan jön rá, hogy mi is itt a trükk. Mi magyarok minden mögött sumákolást sejtünk, és itt nem is tévedünk akkorát. De nem sumákolás ez valójában, csak olyan módon való becsomagolása a valóságnak, amelynek rétegeit csak bizonyos idő elteltével lehet lefejteni és megismerni a puszta valóság rideg tényeit.
• Röviden: az utazás kétszer annyiba kerül, mint amennyit az utazási irodának befizetünk, és pont! Ez van! Vegyük tudomásul, hogy ennyi az ára, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy nem kb 250 000 Ft, hanem 500 000 Ft / fő. Csinálhatunk úgy (ebben segít az MSC), mintha ez nem így lenne, de így van. Nem érdemes hadakozni ez ellen, bár az utasok egy része megpróbál nem tudomást venni erről a tényről.
• Az ördögöt több részletben is ügyesen elbújtatták, az egyik ilyen az ital. Nagyon érdekes kettősség van jelen ebben az „all inclusive” ellátásban. Egyrészt olyan mennyiségű ételt bocsátanak a rendelkezésünkre, amelyet lehetetlenség megenni, bár a széles választékot és az ínycsiklandozó falatokat látva csak megpróbálja az ember. Másrészt, gyakorlatilag a nehezen fellelhető vízen, lötty kávén (én szeretem), teán kívül semmilyen ital nem tartozik bele az „all”-ba.
• Lehetőségünk van különböző italcsomagok közül választani, amit interneten keresztül is megtehetünk, bár én így utólag nem ajánlanám az előrendelést. Akkor tudunk valamiről jól dönteni, ha tudunk válaszolni a mihez képest kérdésre, ami ebben az esetben, előzetes tapasztalat nélkül gyakorlatilag lehetetlen. Most, amikor ezeket a sorokat írom, két napja vagyunk a hajón, de még mindig nem sikerült utastársaimmal eldöntenünk, hogy mi is lett volna ital ügyben a legjobb választás.
• Az MSC üzleti modelljének fontos része, hogy az italon keresztül szedje be azt a pénzt, amit nem kér el a jegy árában. Irreálisan magas mindennek az ára, így minden arrafelé mutat, hogy a napi 23 vagy 48 €-ba kerülő „all inclusive” italcsomagokat rendeljük meg, és elkezdődjön a verseny: vajon az aznapi kört ki nyeri, sikerül-e többet innunk, mint amennyit aznapra fizettünk az italért…?

• Trükköznénk, de Ők sem buták. Ha többen vannak egy kabinban, akkor mindenkinek meg kell rendelnie az „all inclusive” csomagot, nehogy „A” borába „B” is belekortyoljon, így spórolva meg 20 €-t. Ez a megoldás azt jelenti, hogy az italfogyasztásunk két fő esetén könnyen elérheti a napi 100€-t…

• Mi az italkuponos megoldást választottuk. Igyekeztünk felmérni italozási szokásainkat és az azokhoz legközelebb álló megoldást választani. A mi esetünkben ez a sör és a borfogyasztást támogató megoldások körét jelentette, így még otthonról megrendeltünk egy bor és egy sör csomagot, amelyekhez víz is jár. Még messze a vége, de úgy látszik, hogy nem volt rossz választás.

• A kuponok nem mindenhol érnek ugyanannyit. Ha a főétkezésekkor az éttermekben vált be egy bor kupont az ember, akkor kap érte egy üveg bort, amit ha nem tud elfogyasztani, akkor elteszik számára másnapra, és ott folytathatja, ahol abbahagyta. Ha azonban egy bárban szeretné beváltani, akkor ugyanazért a kuponért csak egy pohár bort kap. Hogy miért…? A sörrel ilyen gond nincsen, mindenhol ugyanannyit ér kuponunk, egy sör 4 dl itt is, ott is.
• + 1 info: Iphoneosként még otthon megnéztem, hogy hajós utazásokhoz milyen applikációk léteznek. Semmi igazán érdemlegeset nem találtam, de egy dolog feltűnt: több olyat találtam, amelynek alkalmazását azért ajánlották, mert segítségükkel követhetjük a hajón a költéseinket, és így nem érhet minket akkora meglepetés. Miért, egyébként érhet? Ez már gyanús volt nekem…

Jótanács: 1. Fogadd el, minden annyiba kerül, amennyibe! Lehet, hogy úgy tűnik, hogy nem…, DE! 
2. Bár szeretnénk mindent előre bebiztosítani utazás előtt, de ez nem lehetséges. A "majd lesz valahogy" itt tényleg működik, és számtalan lehetőség lesz arra, hogy már a megfelelő információk ismeretében dönthessünk.

Vacsora
Nem érdemes hosszan írni róla. A legjobb szó talán a „kielégítő” rá. Kellemes ízek és kellemes kiszolgálás. Semmi különös, de az átlag igényeket tökéletesen kielégíti. Itt tényleg annyit ehetünk, amennyi belénk fér, és azon sem lepődik meg a pincér, ha háromszor kérjük ki a desszertet (nem én voltam ;-).

Színházba mentünk
Már vacsora alatt megtudtuk tapasztaltabb útitársainktól, hogy minden vacsora után színház a program. Örültem, mivel az elmúlt 17 év jelentős részét a színház színpad felőli oldalán töltöttem. Tulajdonképpen revü jellegű előadásokról beszélhetünk, táncos, bűvész és énekes műsorszámok követik egymást változó tematikára felfűzve és változó minőségben. Szakmai szemmel nézve némi kívánnivalót hagy maga után a műsor (mind az összeállítás, mind pedig a fellépő művészek tekintetében), de a közönség élvezte, és be kell, hogy valljuk, a vacsora utáni (este 10 órakor kezdődő) 25 perces műsor üdítő színfoltja a hajón töltött estéknek.

Ringat, vagy nem ringat
Sokan állítják, a nyaralás egyik sarkalatos pontja, hogy milyen az ágy. A hajós utaknál ez a téma kiegészül a „mennyire ringat a hajó” kérdéskörrel. Jelentem: az ágy kényelmes, a hajó pedig éppen annyira ringat, amennyi hozzáad, és nem elvesz az éjszakai pihenéshez.

Reggeli
Több lehetőség közül lehet választani a reggelizés tekintetében is: van ültetett reggeli ugyanott, ahol a vacsorát költöttük el, de van büfé jellegű is a 13 decken. Mi első reggel az ültetettet választottuk. Kényelmes volt, minden igényt kielégített. Van minden, ami eszünkbe juthat így reggeltájt, s ha a nyaralás egyik célja +10 kiló magunkra szedése, ezt a célt is támogatják a pincérek.

A napi sport
Már otthon kinéztük a tájékoztatókból, hogy van fitnesz terem, amelyet mi otthon is előszeretettel látogatunk nap, mint nap, így égtünk a vágytól, hogy itt is kipróbálhassuk. Nem is csalódtunk. Jól felszerelt termet találtunk biciklikkel, futópadokkal, kondigépekkel, súlyzókkal. Mindenkinek előszeretettel ajánlom, hogy egyszer próbálja ki, milyen a nagy kékség közepén futni a hajó elején a 13. emeleten úgy, hogy közben a tőle 2 méterre lévő ablakon keresztül bámulja a tenger hullámait a salsa zene hullámainak aláfestésével. Higgyék el, így nem is tűnik olyan soknak az az 5 kilométer.

Az ebéd
Itt is választhatunk ültetett és büfé jellegű étkezés közül. Mi a büfét választottuk, mivel az sokkal tovább elérhető, mint az ültetett ebéd, és a mi napunk bizony elhúzódott, mire a reggeli utáni pihenéssel és utána az edzéssel végeztünk. Átvágva a 13. emeleten lévő medencéket körülvevő tömegen eljutottunk az étterembe, ahol bőséges választék fogadott. Biztosították számunkra, hogy az ízletes ételekből jóval többet ehessünk, mint amennyire szervezetünknek szüksége van, nyugtatva magunkat a tudattal, hogy néhány száz kalóriát már ledolgoztunk a mai nap.

A medence
Állítólag van belső medence is, de nincs. Hogy miért? Nem tudjuk, de minden tájékoztatóban benne volt, hogy van. De akkor sincs!* A külső medencék kicsik és sós vízzel vannak feltöltve, amelyet minden nap cserélnek, de mi erről nem győződtünk meg. Képzeljenek el 2 darab 10 méteres medencét és adjanak hozzá 2-3 ezer embert, akik a 40 fokban szeretnének megmártózni. Barátnőm első körben kijelentette, hogy nem látja semmi esélyét annak, hogy Ő itt részt vegyen az össznépi fürdőzésben, de később (ebéd után) annyira ritkult a tömeg, hogy felmerészkedtünk, és találtunk is két napozóágyat az árnyékban. Kiokoskodtuk, hogy valószínűleg ez is ki van találva, mint minden, csak mi még nem látjuk át a rendszert (itt jegyzem meg, hogy a tájékoztatás általában csapnivaló, sokszor az alkalmazottak sem tudják a kérdésekre a válaszokat, arról nem is beszélve, hogy nagy részük semmilyen európai nyelvet nem beszél). Az történik ugyanis, hogy a hajó minden nap kiköt valahol, és az emberek egy jelentős része leszáll a hajóról, hogy részt vegyen valamilyen szervezett programon, így ebben az időszakban megközelíthetővé válik a medence és környéke.

A terület egyébként tiszta, rendben tartják mind a medencéket, mind pedig a napozó ágyakat és asztalokat. A baloldalon lehet dohányozni, a jobbon nem, a zuhanyból forró víz folyik, hogy lemoshassuk magunkról a sós vizet (40 fokban ez több mint kellemetlen), és ha ismerjük a nagy titkot, akkor tudjuk, hogy a hátsó részen elhelyezkedő étteremben hozzájuthatunk az „all inclusive” ellátásunk részét képező „ingyenes” kék műanyag bögrében mért vízhez, jéghez, teához, kávéhoz.

*Megfejtettem a benti medence titkán, ami jól jellemzi az MSC weboldalának használhatóságát. Nem benti medencét szerettek volna bemutatni külön menüpontba helyezve a kinti mellett, hanem a kintit fedik le, gondolom, bizonyos alkalmakkor vagy évszakokban, és azt mutatták be egy egészen más kameraállásból. Ez gyakorlatilag megfejthetetlen annak, aki nem töltött el egy hetet a hajón. (többen keresték külföldiek is a hajón a belső medencét, így nem róható fel magyarjainknak sem)

A második nap estéje

A délutáni ejtőzés után jöhetett ismét egy étkezés. A vacsora jó hangulatban telt, olasz est lévén a pincérek „Rum baba” névre hallgató tortának látszó tárgyakkal rohangáltak kendőiket lobogtatva. Az est folytatásaként jöhetett ismét a színház, ahol olasz tematikájú műsor volt soron. A táncosok és énekesek ugyanazok voltak, mint előző nap, de a mai műsor valahogy jobban sikerült. A szép hanggal bíró, ám énektanulmányait idejekorán félbehagyó fiatalember felülmúlta előző napi produkcióját, és rekedtes hangú kolléganője is bebizonyította, nem hiába ostromolta éveken át skáláival a magasabb régiókat. Eléggé elítélhető módon ezek után következett asztaltársaságunk egy részével a szivarszoba meglátogatása, ahol némi füstbe burkolózva és martinit szürcsölgetve a kerti medencétől Orbán Viktorig számtalan témát érintettünk…
Akinek megadatott a balkonos szoba, ne hagyja ki lefekvés előtt balkonja meglátogatását, ahol nagyot szippantva a sós tengeri levegőből megcsodálhatja, ahogyan megcsillan a hold sugára a tenger hullámain.

A harmadik nap reggele
1 órával előbbre kellett állítani az órát, mivel ma megérkeztünk a görögszigetekhez és kikötöttünk Katakolon kikötőjében. Ez a tegnap esti késői lefekvés után kissé megnehezítette a reggelihez jutást, de egy utolsó pillanatban eszközölt becsúszó szereléssel hozzájutottunk némi táplálékhoz. Ekkor nem csupán nem létező éhségünket csillapíthattuk, de gazdagabbak is lehettünk egy élménnyel, mely megtanított, milyen különbség lehet reggeli és reggeli között. A tegnapi, ültetett reggeli után felkavaró élményként hatott, ahogy az éhen halni készülő, számos nemzetiséghez tartozó sáskahad a büfé zárása előtt 10 perccel életét nem kímélve igyekezett néhány falathoz jutni. Ez még sokaknak sikerült is, de csak a szerencsések mondhatták el magukról, hogy ülve fogyaszthatták el étküket, mivel kb. 50%-kal kevesebb szék és asztal állt rendelkezésre ekkor, mint ahányan a késői kelésre szavaztak aznap reggel. Kényszerűségből választott undok asztaltársaink arcát a tojásrántotta fölött fürkészve megfogadtuk, mostantól felkelünk időben, hogy a reggeli első kávészürcsöt nyugodt környezetben ejthessük meg.

Jótanács: Ne gondold, hogy csak te feküdtél le későn, és csak te szeretnéd lenyomni az ébresztő gombját még kétszer, hogy utána a rendelkezésre álló utolsó 10 percben vedd magadhoz a reggelidet. Ilyen színházi élmények után útitársaid alvókája legalább olyan jól fog működni, mint a tiéd.

A kirándulások 
A kirándulások témaköre is számos ponton kapcsolódik az előzőekben leírtakhoz. Például erre is tökéletesen igaz az, hogy bár praktikusnak tűnik az interneten előre lefoglalni a különböző napokra szervezett programokat, ez mégsem ajánlott. Higgyék el, tényleg nem tudhatjuk, hogy egy ilyen hajóút 4. napján éppen mihez lesz kedvünk, akkor sem, ha 20 éve vágyakozunk megnézni egy adott szigetet, vagy kavicsokat a sivatagban, amelyeket bortól mámoros rómaiak hagytak ott 2000 évvel ezelőtt. A foglalásra módunk lesz egy nappal a kirándulások előtt az erre a célra fenntartott pultnál, és addigra utastársainktól is számos hasznos információt kaphatunk a meglátogatni kívánt helyekkel kapcsolatban. Ilyen hasznos információ volt, melyet dunaszerdahelyi barátaink osztottak meg velünk, miszerint egyáltalán nem érdemes ezekre a vezetett kirándulásokra befizetni, hacsak nincs valamilyen nyomós okunk rá. Adottak ugyanis a kikötőben várakozó taxik, amelyek a kirándulás árának töredékéért bevisznek a belvárosokba, és ott, ha egy kellemes séta után egy ebédet is elköltünk, 3 fő esetén az összköltség még akkor sem fogja megközelíteni az MSC által szabott árat. Mi persze jó előre lefoglaltuk kirándulásainkat, melyekért hihetetlen összegeket fizettünk ki (pl.: Athén 4 órás túra 150 Euro), és utólag belegondolva, az ár-érték arány távolról sem volt az elvárható szinten.

Jótanács:
1. Ne foglald le előre a kirándulásokat, megteheted akkor, amikor már tényleg tudod, mire is vágysz igazán.
2. A kirándulások az ital mellett a szolgáltatás azon szegmensei, melyek a jelentős profit lehetőségét hordozzák magukban az MSC számára. Bár talán megérdemli a társaság, de szolgáltatása nem áll arányban a kifizetett díjjal.
3. Legyünk bátrak, és nyugodtan vegyük nyakunkba az egyes városokat, szigeteket. Költségeink meg sem fogják közelíteni az MSC díjait. Tudnunk kell, hogy ez egész iparág épült rá a nagy hajókon érkező vendégek kiszolgálására, így semmivel nem lesz probléma.

Demjén Rózsi igaz slágere, avagy: "A hajó nem vár"
És tényleg nem. Korfu szigetén fordult elő, hogy a befizetett kirándulásról később érkezett vissza a csapat, mint kellett volna, de előre leírták minden tájékoztatóban, hogy az MSC által szervezett kirándulásoknál a hajó mindig megvárja a buszt, így mi nem izgultunk. Nem voltak ilyen szerencsések a 10 perccel utánunk érkező hölgyek, akik egy eszeveszetten száguldó taxin érkeztek, de már csak a parttól 10 méterre eltávolodó hajó kürtjét hallgathatták, és egy fél hajó utazóközönsége nézte végig elkeseredett integetésüket, amint otthagyta őket a tenger óriása. Képzeljük el, hogy a két hölgy hogyan jutott el Corfuról Dubrovnyikba, Görögországból Horvátországba pénz és útlevél nélkül, úgy hogy hamarabb kellett odaérniük, mint a hajó, hogy esélyük legyen hozzájutni a fehérneműjükhöz. Nem tudom, hogy sikerült-e nekik, de nagyon nem irigylem őket.

Jótanács: mindig legyen nálunk pénz, útlevél, telefon, ha elhagyjuk a hajót. Bármi történhet, és ha belegondolunk, hogy ottmaradunk mindezek nélkül egy szigeten úgy, hogy nem is nagyon tudunk senkihez fordulni, háááát…

Gyermekbarát
Próbáltunk különböző angol nyelvű blogokon utánaolvasni, mit is kell tudni egy ilyen hajóútról. Ott említették a gyerekbarát és nem gyerekbarát hajókat, amin bár röviden elmorfondíroztunk, de nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottunk neki. Álljon itt néhány tapasztalat ebben a témakörben is.

Az MSC Musica gyerekbarát hajó, és tényleg az. Állandó programok, gyermekmegőrző, játszóház… Hajnal 1 órakor is láttunk gyerekcsapatot, akiket animátorok vezettek körbe a hajón kincset keresve. Aki gyerekkel szeretne ilyen hajóútra menni, annak tényleg ideális lesz.

Mi nem gyerekkel mentünk, így azért volt néhány pont, ami megfontolandó:

• A medencében nem lehet úszni, de még fürödni sem. A gyermekekkel tömött vízbe bejutni is nehéz, és az állandó ugrálás is megnehezíti a vízben lazítást. 
• Amikor a gyermekek csilingelő szopránja tölti be ódon templomok belső tereit, a mennyekben érezhetjük magunkat, angyalok karával körülvéve. Mindezt nem mondhatjuk el, ha megérdemelt pihenésünket szeretnénk tölteni egy nem éppen olcsó hajóúton, megpróbálva egymás után két mondatot elolvasni abból a könyvből, melyet direkt erre az alkalomra tartogattunk az elmúlt hónapokban.
• Nem segítik a pihenést a gyermekeknek és játékos felnőtteknek szervezett táncos-zenés programok sem. Valaki valamikor kitalálta, hogy az emberek szeretik, ha dobhártyaszaggató hangerővel szól körülöttük a zene, és a műsorvezető igyekszik azt túlkiabálni, mivel ez katarzis közeli élményhez juttatja embertársainkat. Bevallom, engem nem!
• A svédasztalos étkezés kapcsán már említett élethalálharcba persze bekapcsolódnak a gyerekek is, akik az étteremben futkározva, lábakat és tálcákat nem kímélve igyekeznek eljutni a süteményes részleghez, hogy napi 7000-8000 kalóriára emelt adagjukhoz hozzájussanak.

Jótanács: Akik a napozóágy, napsütés, víz, nyugalom, csend és pihenés együttállására vágynak, ne az MSC társaság Musica nevű hajóját válasszák. Vannak kifejezetten nem gyerekbarát hajók, sőt olyanok is, amikre fel sem engednek egy bizonyos életkor alatti fiatalokat. Szeretem a gyerekeket, de komolyan meg fogom fontolni ezt a lehetőséget a következő alkalommal.

Beauty Farm, avagy Wellness a hajón
Az utasok kényelmét szolgálja a hajó wellness részlege, mely külön (borsos) térítés ellenében vehető igénybe. Nem mondható szélesnek a szolgáltatások köre, de igyekeztek egy kis helyen minél több mindent felsorakoztatni. Nagyon gondolkodtunk még itthon, hogy ezt is megrendeljük előre, de nem tettük és jól tettük. Egyrészt nagyon kevés dolgot tudtunk volna kihasználni belőle, másrészt, amit igazán kerestünk benne, azt nem találtuk volna meg. Többféle szauna, gőzfürdő áll az utasok rendelkezésére, de ki akar szaunázni akkor, amikor kint 40 fok van? Mi csendben, a tengerre néző szép kilátással pihentünk volna szívesen, de amikor körbejártuk a spa részleget kiderült, hogy a 3000 utasra 5 ágyat szántak összesen, így reménytelen lenne ezeknek a megkaparintása. Itt helyezkedik el a fitness részleg is, de ez ingyenes, oda szigorúan tornacipőben mindenki bemehet. Gondolom, amikor északon jár a hajó, többen vágynak a szauna melegére, de itt délen nem volt valódi érdeklődés a wellness részleg iránt. Ez abból is látszott, hogy minden nap akciókkal próbálták a 30-40 ezer forintos masszázsokra csábítani az embereket, szerintem kevés sikerrel.

Remélem segíthettem kicsit abban, hogy jó döntések nyomán kellemes pihenésben legyen részük.

Írják meg véleményüket, osszák meg tapasztalataikat másokkal!

Hasznos linkek:

http://www.us.cruise.co/cruise-reviews/msc-cruises/msc-musica/ 

http://www.msccruises.com